Megjelent A kivételes jogrend és a demokrácia című tanulmányom a Politikatudományi Szemle 2023/3. számában.
Politikatudományi Szemle XXXII/3. 29–52. pp.
https://doi.org/10.30718/POLTUD.HU.2023.3.29
A kivételes hatalomgyakorlás hosszú ideje a viták középpontjában áll, hiszen a lényegét tekintve a megoldás a normalitástól való elszakadás és a politikai vezető(k), különösen a végrehajtó hatalom szinte korlátlan hatalommal való felruházása. A kivételes hatalomgyakorlás legnagyobb dilemmája az, hogy miként őrizhető meg a kivételes eszközökkel védendő status quo (azaz a fennálló „normalitás”) a végrehajtó hatalom rendkívüli aktivizálásának segítségével. Mindez különösen a hatalommegosztáson alapuló alkotmányosság és a liberális demokráciák tekintetében vet fel igen jelentős problémákat, ugyanis azok egyik legfontosabb működési szabálya, a hatalommegosztás elve kerül „kikapcsolásra” időlegesen a kivételes esemény elhárításának/elhárulásának idejére. Természetesen a hatalommegosztást és a jogállamiságot tekintve idővel helyreáll a rend és pusztán időbeli késéssel érvényesül a hatalmi ágak elválasztása, ennek ellenére a kivételesség mindig a végrehajtó hatalom előtérbe kerülését, továbbá a törvényhozás és a bírói kontroll gyengülését eredményezi. Mindezek alapján joggal merül fel az a dilemma, hogy a szükséghelyzetek kezelésére szolgáló kivételes állapot eredendően antidemokratikus-e vagy pedig éppen a demokrácia normál állapotban való fenntartásának eszköze. Ebben a tanulmányban a Covid–19 kapcsán vizsgálom meg a kivételes állapot és a demokrácia összetett és ellentmondásos kapcsolatát. A teljesebb képhez azonban utalni kell arra is, hogy mivel a kivételes állapot által hordozott antidemokratikus veszélyforrások elsősorban a felhatalmazással rendelkező kormányzatokhoz kötődnek és ezek a jelenségek fokozottan meghatározták a második világháború utáni politikaelméleti tendenciákat, a végrehajtó hatalomnak komoly szerepe lehet az autokráciák kialakulásában. Éppen ezért jelen tanulmányban az elméleti kiindulópontok tisztázása után először történeti kontextusban tárgyalom a végrehajtó hatalomban rejlő autoriter tendenciákat, amelyek a XX. század eszmeés politikatörténetében az alkotmányos diktatúra problematikájával kapcsolatban jelentkeztek, manapság pedig a kormányzati filozófiák átalakulásában, egyfajta állandó válságmenedzseri kormányzati filozófiában öltenek testet. Ezután térek rá arra, hogy a közelmúlt egymásra torlódó válságai közül a globálisan talán legmeghatározóbb Covid–19- pandémia kapcsán áttekintsem és elemezzem azokat a szakirodalmakat, amelyek a kivételes jogrend és kormányzás demokráciaproblémáival foglalkoznak. A többszempontú (történeti és kortárs megközelítéseket egyaránt vizsgáló) elemzés fő kérdése tehát, hogy a rendkívüli eszközökkel való kormányzás miként és hogyan hat a demokráciára, melyek azok az eszközök és módszerek, amelyek segítségével gátat szabhatunk a végrehajtó hatalom autoriter jellegének a vészhelyzeti időszakban.
